Emigráció: menni, de hogyan? 

Goldschmidt Liza pszichológussal, az Emigráció Terápia megalkotójával a külföldre költözés vágyáról és ahhoz vezető lépésekről beszélgettünk. Érdekes olvasmány azok számára, akik fontolgatják a költözést és annak is tanulságos olvasmány, aki már belevágott: talán segít tisztázni néhány kérdést a múltból. 

 

Miért fogalmazódhat meg az emberekben a külföldre költözés, kivándorlás? 

Mindig nagyon összetett okok vannak a háttérben. Könnyebben fogalmazódik meg, hogy magasabb fizetésért, jobb életkörülményért, megfelelő, sokkal kedvezőbb munkalehetőség miatt hagyják el az országot. A legütősebb érv mégis a biztosabb megélhetés miatti elvágyódás. A kivándorlóknak csupán pár százaléka választja a külföldi létet tanulás, esetleg tanulmányi út, pl. Erasmus miatt. Persze köztük is akad olyan, aki a tanulás mellett kénytelen munkát vállalni.  

Milyen vágykép kapcsolódik az új élethez?

Az új élet új reménnyel kecsegtet és hajlamosak vagyunk előbb csak a pozitívumokat számba venni. A fiatal kivándorlóknál tapasztalható inkább, hogy jobban érzik magukat pár ezer kilométerrel odébb a szüleiktől, ahol kipróbálhatják önmagukat egy „új világban”. Érdekes felfedezés ez számukra, hiszen bizonyítani, érvényesülni kell, a megélhetésért pedig keményen meg kell dolgozni, az önmegvalósításról nem is beszélve. Ebben a helyzetben pedig az érzelmek sokszor el vannak nyomva, ami a későbbiekben sok baj forrása lehet...

Az emigránsok mennyire tekintik véglegesnek a kivándorlást az elhatározás pillanatában?

Nemigen van hazatérési tervük, többségében végleges kinti letelepedésben gondolkoznak. 

Belevágni az ismeretlenbe, vagy előre leszervezni mindent itthon? Mit javasolsz?

Mindez csak a habitustól függ. Attól, hogy ki milyen személyiség. 

- Az extrovertált, vagyis inkább kifelé forduló személyiségtípus a mának él, kevésbé tervez, sokszor sodródik az árral. Döntéseit inkább az érzései irányítják, ezért az is elképzelhető, hogy hamarabb elhagyja az országot, viszont az is benne van a pakliban, hogy – éppen ezért – hamarabb hazatér. 

- Az introvertált, vagyis inkább befelé forduló személyiségtípus szeret tervezni és szervezni, mindent pontosan kiszámítani. Ha valakinek erőssége és vágya, hogy mindent megértsen, érzelemmentesen gondolkodjon, logikus lépéseket hozzon, annak bizony jó előre meg kell terveznie mindent. Nála egyébként nagyobb a valószínűsége annak is, hogy végleg külföldön maradjon. 

Hogyan lehet (lehet-e egyáltalán) lelkileg felkészülni a nagy útra?

Úgy gondolom, hogy az itthon megfogalmazott félelmek külföldön csak felerősödni tudnak, ezért mindenképp azt javaslom, hogy erről beszéljenek szakemberrel még az indulás előtt. Az Emigráció Terápia többek között ebben is segítséget nyújt, hogy a külföldre költözők pontosan ki tudják mondani saját maguknak félelmeiket, bizonytalanságukat. A terápia pedig a kiköltözést követően is könnyedén folytatható, így a „biztonsági háló” mindig adott.  Klienseim zömmel egzisztenciális félelmet fogalmaznak meg, de többen költöznek szándékosan a családjuktól nagy távolságra, mert számukra így biztonságosabb. „Nincs a sarkamban senki” – fogalmazta meg egy kliensem, aki éppen így tudja szabadságát biztosítani.

Milyen kulturális sokk érheti az embert külföldön? Erre hogyan lehet felkészülni?

Akárhol vagyunk is a világban, mindenhol sokféle ember él; sokszor más a klíma, a szagok és ízek is. Ekkor önkéntelenül elindul egy nagyon más történet felé az élet, melyben az emigráns teljesen új lehetőségeket bont ki saját maga számára. Például olyan emberekkel ismerkedik meg, akikkel eddig soha és olyan helyzetekbe csöppenhet, melyben eddig nem volt része. Ez mind-mind újfajta tapasztalás, amire nyitottnak és befogadónak érdemes lenni. 

Az emigráns lét megváltoztat? Ha igen, milyen személyiségfejlődésen mehetnek keresztül a kivándorlók?

Mindenért meg kell dolgozniuk, akárhol is vannak. Ugyanakkor tudni kell azt is, hogy a környezetünknek nagyon erős hatása van a viselkedésre, így a személyiségfejlődésre is. Fontos tudni, hogy személyiség bár teljes átalakuláson nem megy keresztül, - hiszen a legtöbb személyiségjegy már gyerekkorból „belénk kódolt”, - ám apró változásokat megfigyelhetünk magunkon, melyre a rég nem látott baráti és ismeretségi kör is felkapja fejét. 

Szöveg: Hansági Dorka